Géczi Viktória: Illés öröksége

1828-ban, ​apja halála után, a fiatal és határozott Rabán gróf saját kezébe veszi élete irányítását. Eszközökben nem válogatva, bűnök sorát követi el, hogy ősei elvárásának eleget tegyen, hazugságok tucatjaira építi fel tökéletesnek tűnő életét. Idővel rájön azonban, hogy ő nem olyan, mint az apja, hogy nem teszi boldoggá azoknak a céloknak az elérése, amire egész életében nevelték, lassan megváltozik. De vajon meg lehet-e változni, együtt lehet-e élni az elkövetett bűnök súlyával és azzal a félelemmel, hogy bármikor kiderülhetnek a sötét titkai és mindent elveszíthet?
Az 1920-as években H.J., a világháború emlékeiből menekülő író, egy sejtelmes családi mese alapján nyomozni kezd egykori őse, Szalviusz élete után. A monda szerint, a fiú kegyetlenségei miatt egy szörnyű átok szállt az egész családra, s miután az író apja tragikusan hal meg, elhatározza, hogy kinyomozza az igazságot. Kutatómunkájának eredményeként több levelet, önéletrajzot és naplót is megszerez abból az időből. További nyomozás helyett, azonban lassan magával ragadja az előtte kibontakozó szövevényes történet, átadja magát a művészetnek, s végül regényt ír arról, amit megtudott a grófról.
Napjainkban H. J. ükunokája megtalálja az író munkáit, és anélkül, hogy tudná, az átok felforgatja majd az egész életét, olvasni kezdi a könyvet…
Az regény időt szán arra, hogy tabuk nélkül a lélek mélységeire hatoljon, feltárva a jellembeli hibákat és félelmeket, amelyek mindannyiunkban ott élnek. Rossz döntések, tragédiák és sötét babonák között keresi az apró fényeket, azokat a pillanatokat, amiért mégis minden kudarcon és küzdelmen érdemes túllendülni.